A thaibox története

A Thaibox eredetét és történetét számos legenda övezi. Feltehetően több ezer évvel ezelőtt a klánok egymás közötti harcaiból indult útjára ez a máig népszerű harcművészet.

Története összefonódott a thai nép történelmével. Legkorábbi említése a 13. századból való. Az első thai királyság palotájában olyan kijelölt területeket találtak, amelyek feltehetően a Muay thai gyakorlására, oktatására szolgáltak, valamint a mérkőzések helyszínét adták. A kialakult harcmodor technikáit rendszerbe szedve lejegyezték, amit Chupasat-nak nevezték el. Ez lett a jövő harcosainak bibliája, amiből az egyik legfontosabb tulajdonságot a kitartást tanulták. A Muay thai már a kezdetektől fogva fontos szerepet játszott a hadsereg életében, mivel a thaiok korai történelmében igen gyakoriak voltak a háborúk. A közelharcok során nagy sikereket értek el harcművészetüknek köszönhetően. Királyi körében is rendkívül népszerű volt, több tahi uralkodó magas szinten művelte a tudományt.

Na Reshen király idejében, aki 1590-1605 között uralkodott, a harcosok kiképzésének szerves része lett a box, és maga a király is mestere volt a Muay thainak. Legnagyobb népszerűségét a béke évei alatt érte el, amikor lehetőség nyílt a harci stílus tökéletesítésére Pra Chao Sua másnéven a „tigrsikirály” (1703-1709) uralkodása alatt. Ebben az időszakban annyira elterjedt, hogy a falvakban rendszeresen versenyeket rendeztek, és ezekre fogadtak is. A Muay thai veszélyes, valódi küzdelem volt. A harcosok lóbőrből készült szíjakkal vonták be az alkarjukat, amit később a vászon váltott fel. Ezzel védték magukat a sérülésektől, növelték ütéseik hatékonyságát. Kesztyűt egyáltalán nem használtak. Kókuszhéjakkal, kagylókkal védték az ágyék részeit. A megmérettetéseket nem bontották fel súlycsoport szerinti kategóriákra, valamint nem voltak menetidők. A küzdelem addig tartott, míg valamelyik fél fel nem adta a harcot. A versenyeknél szinte minden szabad volt, a karmolás, hajhúzás, harapás is, amivel gyakran maradandó sérüléseket okoztak egymásnak.

A Muay Thai egyik legfontosabb tradicionális eszköze és egyben különlegessége a mérkőzéseket kísérő élő zene, a Pi Muaynak, amiben 4 hangszert szólaltatnak meg. Itthon felvételről játszák le a versenyeken. A fegyverhasználat szintén meghatározó. A leggyakoribb eszközök a bot, a tőr és a kard. Ezeket könnyű, hajlítható fából készítik, a valódi fegyverek pontos másolatai. Az 1900-as években egyre több nyugati hatás érte a harcművészetet, így 1930-ban sor került a Muay thai megreformálására. Az új szabályok kötelezővé tették a mérkőzések súlycsoport szerinti felosztását, bevezették a négy menetes rendszert. A versenyfelszerelés részévé vált az ökölvívó kesztyű használata, és a technikák közül tiltólistára került többek között a fejelés, birkózás és a harapás. A reformot követően érte el a Thai box mai formáját.

1945-ben Bankokban építették fel a sport első állandó stadionját, a Rajadamnern Stadiont, ami máig a legismertebb Thaibox küzdőtér. Az 1960-as években megrendezett Seattlei-i világkiállításon ismerte meg a küzdősportot az amerikai közönség. Majd az 1970-es évektől Európa is érdeklődni kezdett a Thaibox iránt. Ennek hatására 1984-ben megalakult a World Muay Thai Association. A tagországok között szerepelt Thaiföld, Hollandia, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Norvégia és Svédország. A mai napig a thai katonaság kiképzésének alapjául szolgál. Egyaránt alkalmazzák a CIA-nál és a nagyhírű U.S. Seal csapatánál is. A thaiföldi iskolákban tananyagként szerepel, mint nemzeti sportjuk. A tradicionális vonal követőinek nemcsak a pusztakezes küzdelmet kell tudniuk alkalmazni, hanem a páros kard és a krabi-krabong használatát is. A ma alkalmazott alaptechnikák ötféle ökölütésből, négy könyöktámadásból és három térddel, valamint öt lábfejjel történő rúgásból állnak.